(szerzői változat)
A 40-es számú vasútvonalon Rétszilasnál a Sárvíz-hídján december 1-8-ig teljes vágányzár mellett végezték el a vasúti forgalom biztonságos fenntartása miatt szükségessé vált karbantartási munkálatokat.
Novemberben ugyanis cikluson belüli pályaszerkezet-vizsgálatra került sor, és ekkor a híd a hossztartóján repedést diagnosztizáltak, és azonnal 10 km/h-ás sebességkorlátozás bevezetését rendelték el.
A kb.: 15 cm hosszú repedés a kezdőpont felőli 0 kereszttartó (végkereszttartó) és első kereszttartó közötti bal oldali hossztartón keletkezett, és a végkereszttartótól indul ki az övszögacél vége vonalából
először függőleges, majd utána 45°-os szögben haladva. A helyreállításhoz mindkét hossztartók cseréje szükséges, mivel ilyenkor várhatóan hasonló meghibásodás a másik hossztartón is jelentkezik. A korábbi
szegecselt hossztartók helyett korszerűbb hegesztett, szerkezet kerül beépítésre szegecselt kapcsolattal. A munka elvégzése miatt a pályát el kell bontani, majd az új hossztartók beépítése mellett a hídgerendák, illetve a már időszerűvé vált hídfák (vasúti keresztalj) cseréjére is sort kerítenek.
Az ilyen repedési meghibásodások nem egyediek a hídszerkezeteken, és okai anyaghibára, vagy rendkívül túlsúlyos tengelyterhelésre, esetleg anyagfáradásra vezethető vissza.
A rétszilasi híd az 1942-ben a ma már Románia területén található Dés-Szeretfalva vonalon épített rácsos híd tervei alapján készült el. Ugyanezen terv alapján hazánkban még egy híd épült, a 92-es számú vasútvonalon
Vadnánál a Sajó folyó felett ( Indóház I./7.). Az 51,50 m támaszközű párhuzamos övű oszloprácsozású alsópályás felszerkezet, acélszerkezetének anyaga folytvas.
A vadnai híd forgalomba helyezése 1953 július 7-én történt meg, míg a rétszilasi 8 hónappal később 1954 március 17-én. A rétszilasi hídon az 1984-es hídvizsgálatkor megállapították, hogy a hossztartó-konzolok szögacéljai elrepedtek,
valamint az acélszerkezeten 3 helyen deformálódott elemeket találtak, illetve laza szegecskötéseket fedeztek fel. A javításra teljes vágányzár keretében került sor. A vadnai Sajó hídon 1986-ban, az ebben az évben elrendelt a hossztartó
megszakítások rendkívüli vizsgálata során repedést állapítottak meg, a bal hossztartó megszakítás ellenkező oldalán. A 38 cm hosszú egyenes repedés a megszakítás felől, a felső sarokból indul és 29°-os szöget zár be.
A törött gerinclemez javítását, illetve erősítését kétoldali bekötő hevederlemezek elhelyezésével teljes vágányzár mellett javították ki, és a jobb oldali hossztartó bekötésen is elvégezték a megerősítést.
A rétszilasi hídon 2002-ben is szükségesé vált a hossztartó-konzol szögacéljainak cseréje, illetve a hossztartó-megszakítás sarujának cseréje.
A rétszilasi vágányzári munkák keretében a kapcsolódó pályán is elvégzik a szükséges karbantartási munkálatokat, hogy a 120 km/h-ás sebesség ismét biztosítható legyen.
A pályán 2005-ben 80 km/h-ás sebességkorlátozást vezettek be, aminek az oka, hogy a hídfők mögött vaksüppedés, fekszinthibák keletkeztek. Ennek kiküszöbölésére GKM rendelet írja elő, hogy új építésű vagy felújításra
kerülő hidak csatlakozó részeibe a rugalmas átmenet biztosítása céljából átmeneti (kiegyenlítő) szerkezetet kell beépíteni. A pályahibák keletkezésének okai, hogy valamennyi hídszerkezet a terhelés hatására lehajlik.
Ennek hatására a háttöltésen, a vasúti pálya megemelkedik. A káros jelenség kiküszöbölésére hazánkban első alkalommal Budapesten a Gubacsi úti hídon a bal vágányba építették be 2001-ben kiegyenlítő tartót. A kedvező tapasztalatok után került előírásra a szerkezet beépítése.
A vasúti hidakat 100 éves élettartalomra tervezik, de ötvenéves kor után a hidak romlási folyamatai felgyorsulnak, ami leginkább fáradási repedések formájában mutatkozik meg, így a biztonságos forgalom fenntartása érdekében nagyobb odafigyelést igényelnek.
(Forrás: Vasúti Hidak és Műtárgyak Vörös József, Sínek Világa folyóirat, MÁV Zrt Irattára.)