Másodjára, 2011-ben is útnak indult a Kárpátalja-Expressz. Ezúttal az M61 017-es pályaszámú NOHAB biztosította a vonóerőt a Szlovák szakaszon át egészen Csap állomásig. Az út nem csak 1 nappal, hanem egy országgal is kiegészült, mivel Mezőzombor után Sátoraljaújhely felé vettük az irányt, és Tótújhely (Slovenslé Nové Mesto) állomáson Szlovákiába is beléptünk, hogy Perbenyiken (Pribeník) egy rendezvényre megállva már Tiszacsernyő (Cierna nad Tisou) felől lépjünk be Kárpátaljára. Csapon a már tavalyról ismerős mozdonyt a CSME3 3375-ös mozdonyt kaptuk előfogatnak, hogy a nap végére mindenkit a megfelelő állomásra szállítson a szálláshoz a vonatunk. Másnap vasúti szempontból a személyszállításra már nem használt Beregszász-Nagybereg kisvasúti szakaszra volt utazás szervezve az egyéb kulturális programokon kívül, de inkább én a vonatozást választottam, és Taxit fogva Beregszászon a Volóc melletti Zúgó megállóhoz vitettem magamat egy útitársammal, ahol a Kárpátok gerincén a Beszkidekben fotózhattuk az egymást érő nagy tehervonatokat. Utána vissza Munkácsra a híres várhoz, majd a vasútállomás következett, hogy végre egy villanymotorvonattal is utazzak Ukrajnában, mellyel Bátyún átszállva már a megszokott D1-es dízel motorvonattal Beregszászra érjünk vissza a Főiskola ünnepi vacsorájára. Harmadnap, vasárnap reggel felvett a Kárpátalja-Expressz, és első program Nagyszőlősön volt, majd a Királyházánál a deltán át Nevetlenfaluba érkeztünk, ahol a határellenőrzésen kívül a helyiek sok finomsággal, és egy nagy ünnepi rendezvénnyel fogadtak. Ezt követően a Román oldalon a Partimumban, Halmiban (Halmeu) cserélték le az eddigi előfogat mozdonyunkat egy Sulzer dízelre, mely Érmihályfalváig (Valea lui Mihai) vontatta a 10 kocsis szerelvényünket. Itt is Nevetlenfaluihoz hasonló fogadtatás, ünnepség, és minden földi jó fogadott. Ezt követően már ismét a Nohab vontatásában Nyírábrány-Debrecen-Szolnok útvonalon tértünk vissza Budapestre, ismét nagy élményekkel gazdagodva.