Egy gyárlátogatásra voltunk meghívottak Bussnangba ahol a hazai Flirt motorvonatok is készültek. Ezért vonattal tettük meg az oda és vissza az 1059 km-es és 12 órás utat Budapesttől Zürichig a Wiener Walzerrel. Az első felvételek (1-9) Zürich főpályaudvarán készültek napkeltekor. Ekkor láttam élőben TGV vonatot, ami innen indult Párizsba. A mi vonatunkat a svájci határtól Buch SG-től a 4-5-ös képen látható mozdony húzta. A 6-os képen a főpályaudvar keresztcsarnoka látható. Itt balra vannak a vágányok végei, jobbra pedig folytatódik a csarnok még. A fotózás után Wilbe utaztunk Winterthuron át egy ICN márkanevű billenőszekrényes vonattal (10. kép). Wilből a mellékvonalon pedig felutaztunk Bussnangba az itt ingázó GTW motorkocsival. Bussnang egy kis 2 vágányú állomás, maga a falucska sem nagy, de a neve a Stadler gyár miatt annál ismertebb. Az állomás előtt egy boltozatos viadukt is található (11-18-as képek). A gyárlátogatás végén visszautaztunk Wilbe, hogy innen folytassunk utunkat a St. Gallenbe a nagy viadukthoz. Sajnos a viadukt nehéz, és veszélyes megközelítése miatt a fotózás elmaradt, ezért inkább a SOB vonalon (Süd-Ost Bahn, azaz Dél-Kelet vasút) indultunk Rapperswilbe (19. kép St. Gallen Haggen állomás indulás előtt), ami a Zürich tó partján található. Útközben a gyönyörű tájon haladva viaduktok, alagutak között figyelgettük az esetleges jó fotóhelyeket, amikor megláttuk Brunnadern-Neckertal állomás előtt a szép domboldalt, előtérben a kőboltozatos híddal, rögtön leszálltunk. Felmászva a kinézett domboldalra, vártuk a vonatokat, amik menetrendszerinti pontossággal ütem szerint érkeztek is. A 23-as képen az itt közlekedő motorvonat látható, ezzel érkeztünk. A 28-as képen pedig a szintén 60 percenként ütemre közlekedő Voralpen-express halad el. Közben a 2 óra alatt volt szerencsénk egy tolatós tehervonathoz is, ami ide hozott egy üres kocsit, hogy azt majd fával megrakodják, eközben tolatási mozgásokat végzett, majd a kocsi letétele után továbbindult a tehervonat St. Gallen felé. Utána visszaindultunk az állomásra, és ekkor haladt át Rapperswil felé az inga üzemmódú Voralpen-express a végén két kocsival erősítve (37-38. kép). Az állomás déli végén rögtön kezdődik egy hosszabb alagút, de a vasútvonalon tovább utazva egy nagy alaguttal is találkozunk ami a Ricken nevet viseli. Továbbutazva Uznachba útközben nem jött kapóra egy alkalmas fotóhely sem, így itt szálltunk le, hogy utána a Voralpen-expressel is utazva induljunk tovább Rapperswilbe (40-41. kép). Rapperswil egy nagy vasúti csomópont a Zürich tó északi partján. A tavon van egy benyúló vékonyka félsziget, amit híddal megtoldva átjárhatóvá vált, és egy két sávos út, és egy vasútvonal vezet át rajta. Kicsit begyalogoltunk a hídon, hogy láthassuk a havas hegycsúcsokat amelyek 2000 m felé magasodnak. Itt jegyzem meg, hogy reggel a vonatunk a tó déli partján robogott végig, és a hegyek közül bukkant elő (42-48. képek). Ezután a tó északi partja mentén az emeletes ingaszerelvényt is kipróbálva utaztunk be ezúttal a -2. szintre érkezve Zürich főpályaudvarára, hogy egy kis esti ajándékvásárlás, és fotózás után hazainduljunk Budapestre (49-50. kép).
